Vitathatatlan, hogy a kézműves sörfőzés, ami a 2000-es években jópár évtizedes csúszással szépen lassan szárnyra kapott Magyarországon is, valósággal felforgatta a piacot.

Az egyszeri fogyasztó mindenféle ízben, fajtában kaphat ma már rengetegféle sört és véleményünk szerint ez egy nagyon is üdvözlendő dolog. Hihetetlen választék van a boltok polcain a különböző sörökből, a vásárlóknak pedig megvan a lehetősége választani. Ráadásul a begyűrűző kisüzemi sörforradalom miatt jelentősen nőtt a minőség is: olyan nagyobb itthoni gyártók kezdtek el „büszkélkedni” azzal a ténnyel, hogy most már tisztán árpamalátából, kukoricagríz hozzáadása nélkül főzik a söreiket, akikről korábban ez elképzelhetetlen lett volna.

A nagyobb gyártók is elkezdtek óvatosan kísérletezni új alapanyagokkal vagy új sörtípusokkal. Így a szélesebb fogyasztói társadalom mélyebb szöveteibe is beleivódott, hogy a sör nem feltétlenül egyenlő azzal a vizes, kesernyés savanykás útóízű láger-szerű löttyel, mellyé a Kádár-rendszerben lealacsonyították az itthoni nagyobb gyártók.

Szóval ha egy rövid kátéban kellene megfogalmazni:

Fontos mozzanata a kézműves sörforradalom a söripar szempontjából? – Naná, még szép!

Jól jártak ezzel a fogyasztók? – Igen, mivel a változatosság gyönyörködtet.

Bővült ezzel az egyetemes sörkultúra? – Persze, hogy bővült. A nagy gyártók körülbelül egy lépésre voltak attól, hogy az egész világnak a standardizált, vacak Heineken-ízt nyújtsák és a fogyasztói társadalom fejébe bevésődjön, hogy sör = Bud Light.